Nehéz kérdés, főleg gyerekekkel… Tény, hogy az ember lánya nehezebben áll neki otthon bármit is csinálni, ami nem a családért van! És persze a “bárhova megyek, mindenhol csak a feladat vár”-érzése. Az időpont megválasztása sem egyszerű, mert nem mindig vagyok képes altatás után aktívkodni. Az már jó esetnek számít, ha nem a gyerekek altatnak el engem, és egy-két apróság még belefér az estébe. Esetleg kicsit felnőttnek lenni, filmezni, pár mondatot megbeszélni a párunkkal… 🙊
Néha van a nap folyamán pár lopott óra, ha épp nem betegek, ha senki sincs otthon (RITKASÁG) és épp nincs sürgető házimunka. Akkor persze nem kérdés, indulhat az edzés.
A maradék napokon pedig ez. (Vagy az “Anya, tornázunk?’ és akkor bizony le kell adni egy ovis szintű tornaórát, annak minden szépségével. Közben a pici…na igen, ő is aktívan részt vesz… 😂)
Az elszabadulásnak, “Anya-időnek” is megvan a maga szépsége (Ó, de még mennyire), de annak ára van…pl. nem én simogatom meg a buksikat, abban a gyönyörű elalvás-pillanatban, nem én zsörtölődök, hogy este jön rá mindenkire a szükség, az éhség, stb… (ezt azt hiszem mindenki ismeri) 😀 Illetve Apát/ Mamát se lehet állandóan harcba állítani, főleg, ha amúgy is állták a sarat egész nap (mondjuk egy betegség idején)!
Nektek hogy sikerül ezt megoldani? 😊
